A Ninjutsuról (忍術)
A „ninja” és „ninjutsu” szavak át vannak itatva mítoszokkal és előítéletekkel a mesékből és akciófilmekből. Néhány ilyen mendemondát talán pont e művészet gyakorlói terjesztettek, hogy megtévesszék az embereket, és azok többnek tartsák őket egy átlagembernél. Habár mi nem tartjuk magunkat ninjáknak, gyakoroljuk az általuk képviselt képességet: a túlélést.
Túlélni annyit tesz, mint alkalmazkodni, és megtenni, ami szükséges a tovább éléshez, ellenben mondjuk a sportokkal, vagy küzdőtevékenységekkel, amelyeknek egyezményes szabályait követni kell.
A „nin” jelentései: türelem, béke, éber, kém, rejtett, lopakodó, soha fel nem adni és még rengeteg.
A „jutsu” kifejezés művészetet jelent. A „ninja” pedig a személy, aki a „nin””jutsu”-t, azaz a „nin” művészetét műveli.
E művészetet régen „Shinobi Jutsu”-nak nevezték. „Shinobi” maga a ninja volt, illetve a jelentése: lopakodó, behatoló”. Manapság ez is a 18 művészet közül az egyik, amit egy ninja gyakorol. Erről lejjebb olvashatsz részletesebben.
Ránk jellemző kifejezés a „Budo Taijutsu” is, ahol a „budo” (武道) : harc/háború útja, vagy a japán harcművészetek gyűjtőfogalma, a „Taijutsu” pedig a test művészetét jelenti. Erről is olvashatsz lejjebb részletesebben.
A Ninjutsu oktatástematikája
Sanshin no kata – Go dai – Az öt elem
A Sanshin no kata a Ninjutsuban található öt alap technika. A megfelelő időzítéshez, távolsághoz és szögekhez való alkalmazkodást tanítják meg, amik alapvetőek a ninjának. A Sanshin no kata az első technikák egyike, amit a kezdőnek el kell sajátítania.
A Sanshin no kata technikái a következők:
- Chi (föld) no kata
- Sui (víz) no kata
- Ka (tűz) no kata
- Fu (szél) no kata
- Ku (üresség) no kata
Kihon Happo
A kihon Happo nyolc technikából álló gyűjtemény, amely megmutatja a Ninjutsuban használatos különböző feszítéseket, dobásokat, földre viteleket, és ütéseket. A Kihon Happo az az alap, amire a Ninjutsuban található többi technika és variáció épül.
A Kihon Happo az alábbiakból áll:
- Ichimonji no kata
- Jumonji no kata
- Hicho no kata
- Omote Gyaku Dori
- Omote Gyaku Tsuki Dori
- Ura Gyaku Dori
- Muso Dori
- Ganseki Nage Dori
Az első három technika, úgy is ismert, mint a Koshi Sanpo Waza (az ujjal való ütés három módja), a következők: Ichimonji no kata, Jumonji no kata és Hicho no kata. Ez a három véletlenül épp megegyezik három alap kamae-val (állással), amit mi használunk. Ezek a kata-k alapvetően védekező mozdulatokból állnak, mint egy válaszként az ellenfél támadására, majd egy támadó visszavágásra.
A következő öt technikát úgy is hívják, hogy Torite Goho (a kar támadásának öt módja). Mint ahogy ennek az öt technikából álló csoportnak a neve is jelzi, ezek a technikák általában az ellenfél karjait támadják, beleértve az ellenfél olyan módon való földre vitelét, hogy ne essen biztonságosan a földre. Az öt technika a következő: Omote Gyaku dori, Ura Gyaku dori, Ganseki Nage dori, Muso dori és Omote Gyaku Tsuki dori.
„Ninja Juhakkei” – A ninjutsu tizennyolc képessége
A tizennyolc képességet először a Togakure Ryu tekercseiben foglalták írásba, mintegy körülírását egy harcos teljes edzésének különböző harci művészetekben és kiegészítő ágaiban. A Ninja Juhakkei-t (tizennyolc Ninjutsu képesség) gyakran hasonlították a Bugei Juhappan-hoz (tizennyolc szamuráj harci képesség). Habár sok közülük megegyezik, minden egyes ág technikáit különböző megközelítésekből használták mind szamurájok és ninják.
- Seishin teki kyoyo (szellemi kifinomultság)
- Taijutsu (testharc, vagy fegyver nélküli harc)
- Ninja ken (ninja kard)
- Bojutsu (bot és rúd harc)
- Shurikenjutsu (pengedobás)
- Yarijutsu (lándzsa harc)
- Naginatajutsu (alabárd harc)
- Kusarigamajutsu (láncos sarló)
- Kayakujutsu (tűz és robbanóanyag)
- Hensojutsu (álcázás és megszemélyesítés)
- Shinobi iri (lopakodás és behatolási módszerek)
- Bajutsu (lovaglás)
- Sui ren (vízi edzés)
- Bo-ryaku (stratégia)
- Cho ho (kémkedés)
- Intonjutsu (menekülés és rejtőzködés)
- Ten-mon (meteorológia)
- Chi-mon (földrajz)
Seishin teki kyoyo (szellemi kifinomultság): Az első és legfontosabb a képességek közül, megkövetel a harcostól egy önismereti szintet, ami képes kontrollálni az érzékszerveket, motivációkat és szándékokat. Mind a sajátját, mind az ellenfelét. Ettől a ponttól a ninja harcosok kifejlesztettek egy misztikus képességet a saját filozófiájával és mentális doktrinát, ismert Mikkyo Ninpo.
Taijutsu (pusztakezes művészet): a taijutsu magában foglal minden technikát, amit a testtel hajtanak végre, és magában foglalja a gurulás, ugrás, járás, rúgás, ütés, fogás, dobás, fojtás, ízületfeszítés, stb. eljárásait.
A taijutsu magában foglalja a Taihen jutsu-t (gurulás, ugrás és kitérő mozdulatok), a Daken Taijutsu-t (ütés, rúgás, blokkolás) és a Jutaijutsu-t (ízületfeszítés, dobás – hasonló, mint a szamurájok ju-jutsu-ja). Ilyen technikákat találhatunk manapság számos kifinomult módokon a modern harcművészetek technikai tanterveiben, de a Ninpo magában foglalja ezeket úgy, ahogy a régi időkben kifejlesztették.
A taijutsu technikák egyik fő nézőpontja a sok közül felbecsülhető abban a módban, hogy az emberi test természetes fegyvereit használja, mint például testsúly, egyensúly, és természetes testtartással való mozgás, sokkal inkább, mint erő és keménység, hogy egy ember ilyen módon győzze le az erősebb vagy nagyobb ellenfeleit.
Ez egy rendszer, ami a ninja harci feltételeihez igazodik, ahol a fő cél az volt, hogy megzavarjanak és legyőzzenek bármilyen típusú ellenfelet – lényegtelen mennyire edzettek voltak – természetes (gyakran megtévesztő) mozdulatokat, technikákat vagy fegyvereket használva.
Ninja ken (Ninja kard): a ninják ugyanazt a kardot használták, mint a szamurájok, még akkor is, ha alkalmanként hozzáigazították ahhoz, hogy különböző feladatokat lássanak el, lekicsinyítve, a kardhüvelyben különböző porokat elrejtve, ásáshoz, mászáshoz és tárgyak eltöréséhez használva. Egy ninjának a kard nem volt több egy egyszerű eszköznél, nem övezte az a misztikus tisztelet, ami egy budo harcost jellemez a kardja iránt. Széles választéka van a kardoknak, amiket a ninják használtak, az egyenestől a hajlítottig, különböző formájúak és méretűek, kevesebb díszítés és sokkal praktikusabbnak és funkcionálisabbnak tartották.
A kard technikák nem voltak mások, mint „taijutsu plusz egy kard”, ugyanaz a testsúly-, egyensúly- és mozgás alapelvek fegyver használatba átültetve. Ninja-to-ként vagy shinobi-ken-ként is ismert, a kardot lehet használni Iai mozdulatoknál (a kardhüvelyből való kihúzás után a legelső mozdulattal való vágás) vagy direkt kard-kard elleni technikáknál is, gyakran szokatlan és váltakozó kézszorításokkal testmozgással kombinálva.
Bojutsu (bot és rúd harc): az ősi Japánban a botok és a rudak voltak az egyik leggyakoribb „eszközök”, ezáltal egy harcos könnyedén tudta helyettesíteni a halálos fegyverét egy egyszerű járást segítő eszközzel. Természetesen, feltaláló tehetségükben a ninják továbbfejlesztették ezeket a fegyvereket, átalakítva őket egyszerű fa tárgyakból kovácsoltakká, rejtett lándzsákkal, pengékkel, vagy ráerősített láncokkal.
Mások voltak az okinawai parasztok által kifejlesztett technikák, inkább a kínai formákhoz állt közelebb, széles és körkörös mozdulatokkal, csúszós és nagyon mozgékony fogással. Taijutsuval kombinálva, testmozgásokkal és kitérő mozdulatokkal, a Roku-Shaku-Bo (hat láb bot) vagy a Han-bo (fél bot) nagyon hatékony fegyverekké váltak bármilyen más fegyverrel szemben, a híres szamuráj katanát (kardot) is beleértve. A Bujinkan-ban tanult legtöbb tanult technika a Kukishinden Ryu-ból jön, különböző kamae-al (állással) és szúró mozdulatokkal kard és egyéb bot ellen.
Shurikenjutsu (penge dobás): Talán a legismertebb képessége a ninja harcosoknak a fegyverdobás művészete, beleértve különböző formájú hira shuriken-t (a „csillagok” – dobó pengék sokszoros ágakkal), bo shuriken-t (inkább olyan, mint egy szög vagy szilánk) és pengéket/késeket. Ilyen technikák mindennaposak a régi iskolákban, és bár nem voltak túl népszerűek, mind ninják mind szamurájok egyformán tanulták.
A Ninjutsu iskolákon kívül, manapság ilyen harci módszereket még mindig tanítanak más tradícionális iskolákban, mint például Negishi Ryu és Meifu Shinkage Ryu. A shurikeneket nem használták elsőrendű fegyverként, inkább elterelésre, elmenekülésre vagy csak egyszerűen taktikai fegyverként. Ninják vagy arra használták, hogy megállítsanak valakit, hogy megelőzzenek és előkészítsenek egy kard- vagy lándzsa támadást; vagy csak simán, hogy zavart keltsenek és ezzel elterelést idézzenek elő. A Togakure Ryu egyik titkos fegyvere a senban shuriken volt (a négy ágas penge), amit akár még faragásra/vésésre, ásásra is lehet használni, vagy egyszerűen egy mindenre jó eszköz.
Yarijutsu (lándzsa harc): Sojutsu-nak is olvasva, ez a lándzsa forgatás művészete, nem eldobása, hanem direkt harc az ellenfelekkel. A lándzsának megvan az az előnye, hogy nagyon hosszú, és mégis rugalmas, ezáltal lehet vele oldalra vágni és döfni/szúrni a végével. A ninják használtak a Yarinak egy különleges formáját, nevén kamayari (egy kampós lándzsa, valószínűleg kalóz fegyver), ami jó volt az ellenfél elkapására és megrántására/meghúzására, főleg, ha lovon ült.
Naginatajutsu (alabárd harc): Ez a naginata-val való harc művészete, ez a fegyver egy bo (bot) és egy kardpenge ötvözéséből egy nagyon hatékony fegyvert eredményezve, mindkét részével használva vagy blokkolásokra és döfésekre a bo-val, vagy vágásokra és szúrásokra a pengével. A fegyvert különösen több ellenfél elleni harcban vagy lovasság ellen használták.
A ninják egyik specifikus fegyvere volt a bisento, egy nagyon nehéz és masszív naginata, ami képes volt egy szamuráj páncélját átvágni és eltörni. Manapság a naginatajutsu-t még mindig gyakorolják egy-két más régi japán iskolában, mint például a Katori Shinto-ryu-ban, a modern formái közé tartozik a verseny formája.
Kusarigamajutsu (láncos sarló fegyver): A ninják feltaláló leleményessége új fegyverek, új és szokatlan harci metódusok megalkotásában mutatkozott meg. A kusarigama egy tradícionális japán fegyver, egy farmer eszközéből kifejlesztve, ami egy láncos sarló a végén egy nagyon nehéz vas súllyal a végén.
A használata általában a súly fej fölötti pörgetése nagy körívben, majd előre dobása, hogy eltalálja vagy mozgásképtelenné tegye az ellenfelet vagy fegyverét, kezét, lábát abban a pillanatban, amikor a ninja könnyen előretört és vágott a sarlóval. Sok történelmi feljegyzés mutatja, hogy a kusarigama elképesztően népszerű fegyver volt a feudális Japánban, sok iskola tanította kb. a XII. századtól a XVII. századig.
A Togakure ryu szintén használta egy változatát, még egy egyenes és éles végével, egy két méteres kötéllel, ami egy fémgyűrűvel végződött. Kayakujutsu (tűz és robbanóanyagok): A Kayakujutsu a tűz és a robbanóanyagok használatának művészete, egy nagyon jól használható képesség, ha valakinek ellenséges területre kellett behatolnia, hogy felrobbantson tárgyakat, például egy falat, egy bejáratot, élelmiszertartalékokat, stb. Természetesen, amikor a lőfegyvereket Japánba exportálták, a ninják hozzá igazították módszereiket, így a használata és pontos tüzelés mestereivé váltak. Használtak még különböző méretű lőporos ágyúkat, vagy kilövőket. Tág ismereteik voltak arról, hogy hogyan állítsanak elő és használjanak ilyen anyagokat.
Hensojutsu (álcázás és megszemélyesítés): egy igazi művészete a shinobi harcosnak, a hensojutsu speciális képességeket fejlesztett, amivel lehetett utánozni/másolni, tettetni/szimulálni vagy más valaki pozícióját felcserélni. Úgyis ismert, mint a „járás öt módja”, a hensojutsu segítségével a ninja feltűnhetett akár papként, szamurájként, kereskedőként, mesterember vagy parasztként.
Arra használva, hogy elősegítse a különböző területek megközelíthetőségét, hogy elbújjanak, vagy akár helyettesítsék valaki emberét azért, hogy hozzáférjenek különösen védett helyekhez. Egy ilyen művészet tökéletesítette a ninja edzését, ezzel átváltoztatva őt egy „átváltozó” harcossá.
Shinobi iri (lopakodás és behatolási módszerek): Egyértelműen egy létfontosságú képesség bármilyen kémküldetésben, a shinobi iri a harcosokat különböző sétálásra, megfigyelésre, lopakodásra, ellenfél területére való beszivárgására edzette. A ninja harcosok élen jártak a föld természeti kincseinek, vagy a táj elemeinek használatában, hogy saját jelenlétüket eltitkolják, hogy behatoljanak vagy elmeneküljenek egy őrzött helyről anélkül, hogy éreznék őket. Ennek ellenére, úgy ismert, hogy a ninják legfélelmetesebb ellenfelei az őrkutyák voltak, akiknek érzékei messze túlmutattak az őrökén.
Bajutsu (lovaglás): egy „kötelező” képesség a bushi harcosok számára, különösen az Edo-korszaktól kezdve, bajutsu a lovaglás közbeni harc művészete, egyszerre képesnek lenni vezetni a lovat, miközben hatékonyan használni a kyu-t (íjászat), naginata-t, yari-t vagy kardot. Sui ren (vízi edzés): a Sui ren egy olyan edzésfolyamat volt, amin a ninja keresztülment, ami a vízzel kapcsolatos technikákra lett kifejlesztve, mely öt fő kategóriába sorolandó: csónak, a víz, mint fegyver, eszközök, lopakodás és túlélés.
A ninják hordozható, összecsukható csónakot használtak (Shinobi Bune, Tsugi Bune, vagy Ukidaru), hogy hajókaravánokat kövessenek vízen, vagy átkeljenek folyókon. Bár nem arra tervezték, hogy sokáig bírják a vízben, ezek a csónakok hosszú ideig tartották a ninjákat a felszínen.
Egy másik fajta vízi jármű a Ryu O Sen, egy igazán kicsi méretű tengeralattjáró fából és bőrből, homokzsákkal. A Togakure Ryu ninják sokfajta eszközt használtak a vízzel való érintkezéshez, pl. Mizu Zutsu, egy nádszerű légző cső arra, hogy sokáig a víz alatt maradjanak, gyakran arra használva, hogy dárdákat lőjenek az ellenfélre a vízből (néha még a „multi-funkcionális” ninja-to hüvelyét is használták). A ninják kifejlesztettek egy speciális csizmát, nevén Mizu Gumo, fadarabokkal, vagy léggömbbel körbevett tabi, ami lehetővé tette számukra, hogy a vízen járjanak, hogy ezzel a módszerrel egy erőteljes és félelmetes benyomást keltsenek az ellenfélben.
A ninják gyakran a vizet, mint fegyvert használták, hidakat, gátakat pusztítva el vele, vízforrásokat szennyeztek, vagy, hogy visszatartsák a vizet a foglyoktól. A régi Japánban mindennapos gyakorlat volt a ninjának, hogy vizes szamovárokat, kutakat, folyókat használjanak elrejtőzésre és mások megfigyelésére, mint a lopakodás egy része, amit minden harcosnak el kellett sajátítania. Sőt, a ninjának meg kellett tanulnia, hogyan találjon, tisztítson meg, és szállítson vizet különböző távolságokba. Mint egy túlélő képesség, néhány ninja elképesztő helyeken talált vizet.
Bo-ryaku (stratégia): A ninja stratégia nagyon egyszerű és rugalmas volt, szokatlan és folyamatosan változó. Egyszerre, mint direkt harci képességek és emberek manipulálása egy sajátos célért. Habár a ninják edzése magába foglalta a hadi stratégiai technikákat, képesek voltak arra, hogy pszichológiai módszerekkel kombinálják, például pletyka terjesztéssel, rejtett csapatokhoz való beszivárgással, hogy politikailag akadályozzák meg az ellenfelek terveit, lényegében minden, ami végül a céljaik eléréséhez vezet.
Cho ho (kémkedés): az ellenfél kémlelésének művészete, ügynököket szivárogtatva minden döntéshozatali szinten, létfontosságú információkat gyűjteni vagy hamisakkal előállni, vagy egyszerűen a másik akcióira figyelni. Ez a képesség a legtöbb esetben kapcsolódik a rejtőzködéshez és meneküléshez (Intonjutsu) és a stratégiához (Bo-ryaku).
Intonjutsu (menekülés és rejtőzködés): Intonjutsu az „eltűnés” művészete, különböző sétáló és lopakodó technikákból áll, mint például Gotonpo (rejtőzködés ismerete, az öt elem alapelveit használva), és Shinobi-Aruki (halk mozdulatú lépések és ugrások). A ninják élen jártak a természetes környezet adta előnyös szituációkban való alkalmazkodásban és rögtönzésben, mint például vízi áramlások, fák, ágak, vagy bármilyen természetes akadály.
Figyelemelterelő technikákkal kombinálva, álöltözettel, akár taijutsu-val az öt természeti elem mély megértésén alapulva biztosították ezek a technikák a ninják számára az összes „hozzávalót”, hogy elrejtőzzenek vagy elmeneküljenek bonyolult helyzetekből.
Ten-mon (meteorológia): nagyon hasznos tudás egy ninja számára, mely lehetővé tette, hogy megelőzzön és előre lásson időjárási változásokat, hogy a hasznára fordítsa. Azáltal, hogy ismeri a természet változásait, az állatok viselkedését, légköri jeleket, egy ember képes használni az esős időjárást, vagy a meleg, napos időket, mint stratégiai elemeket, hogy gyengítse és legyőzze ellenfelét.
Chi-mon (földrajz): A Chi-mon nem az enciklopédia alapján ismert helyek képessége, hanem stratégiai megfontolásból a föld, vagy talajzat jellemzőinek megismerése, szemlélése. Tudván merről jön elő a nap, szélmozgások, megtalálva a legjobb helyeket leselkedésre és a természetes források használatához (például domborzat). A növények, vagy állatok nyújtották a ninja harcosoknak a megfelelő tényezőt, hogy legyőzzék az ellenfelet és győzzenek minden harcban, lényegtelen milyen földtípus, talaj felület, időjárás, vagy emberi erővel kellett szembenézni.